Munkácsy Mihály és Luxemburg
"Vannak művészek, akiknek neve mintegy összeforr egy-egy nemzetével. Hollandiáról
Rembrandt, Flandriáról Rubens, Spanyolországról Velázquez, Angliáról Turner jut azonnal az
eszünkbe, ha festészetről van szó. Hasonló tekintélye van mind Magyarországon, mind a
környező országokban Munkácsy Mihálynak: ha senki másét nem, az ő nevét mindenki ismeri.
A
múlt század utolsó negyedében a leghíresebb művészek közé tartozott, és párizsi műtermében
sürögtek-forogtak a látogatók és a megrendelő, hogy találkozzanak a nagymúltú, távoli
Hungária mesterével. A XX. század elején azonban feledésbe merültek a párizsi Salon hírességei,
meg a polgári szalonok kedvencei, és az addig háttérbe szorított impresszionisták és követőik
váltak híressé.
Munkácsyt is utolérte volna az elfelejtett divatos mesterek sorsa, ha művészete
nem több a nagypolgári ízlés kiszolgálásánál.
Azonban, talán épp kelet-európai származása
miatt képeinek jelentős része Courbet, a barbizoniak és az orosz realisták művészetével rokon.
Mély humanizmus fűti át őket, s bár nem rokonszenvezett az impresszionisták merész
vállalkozásával, nem félt kipróbálni a természet ábrázolásának új módjait sem. Munkássága
iskolát teremtett a magyar festészetben, de nem csupán helyi jelentősége van: legszebb művei
az egyetemes emberi kultúra vitathatatlan értékei közé tartoznak.”
(Székely András: MUNKÁCSY, Corvina, Budapest, hatodik kiadás – 2000.)
