Munkácsy Mihály és Luxemburg

"Vannak művészek, akiknek neve mintegy összeforr egy-egy nemzetével. Hollandiáról Rembrandt, Flandriáról Rubens, Spanyolországról Velázquez, Angliáról Turner jut azonnal az
eszünkbe, ha festészetről van szó. Hasonló tekintélye van mind Magyarországon, mind a környező országokban Munkácsy Mihálynak: ha senki másét nem, az ő nevét mindenki ismeri.

A múlt század utolsó negyedében a leghíresebb művészek közé tartozott, és párizsi műtermében sürögtek-forogtak a látogatók és a megrendelő, hogy találkozzanak a nagymúltú, távoli Hungária mesterével. A XX. század elején azonban feledésbe merültek a párizsi Salon hírességei, meg a polgári szalonok kedvencei, és az addig háttérbe szorított impresszionisták és követőik váltak híressé.
Munkácsyt is utolérte volna az elfelejtett divatos mesterek sorsa, ha művészete nem több a nagypolgári ízlés kiszolgálásánál.
Azonban, talán épp kelet-európai származása miatt képeinek jelentős része Courbet, a barbizoniak és az orosz realisták művészetével rokon.

Mély humanizmus fűti át őket, s bár nem rokonszenvezett az impresszionisták merész vállalkozásával, nem félt kipróbálni a természet ábrázolásának új módjait sem. Munkássága
iskolát teremtett a magyar festészetben, de nem csupán helyi jelentősége van: legszebb művei az egyetemes emberi kultúra vitathatatlan értékei közé tartoznak.”

(Székely András: MUNKÁCSY, Corvina, Budapest, hatodik kiadás – 2000.)